2017 utolsó augusztusi hétvégéjén, a 13. alkalommal megrendezett Arcus Temporum fesztiválon a Főapátság falai körülbelül 125 előadó és 1600 látogató számára nyújtották a „Közös ház” élményét – ez a mottója az idei évben meghirdetett kulturális évadnak, amely a reformáció 500. évfordulója köré szerveződik.
A zenei programot Keller András és Rácz Zoltán művészeti vezetők állították össze, a fesztivál igazgatója Dr. Dejcsics Konrád OSB.
Hagyományteremtő módon zenei és a képzőművészeti programokat az idei évben sikeresen egészítették ki az irodalmi események, ami által új behatásokat és élményeket szerezhettek látogatóink. A tavaly indított spirituális programok elmélyítették a kapcsolatot a közönség és a vendéglátó bencés szerzetesség között. A Pannonhalmára jellemző, magas szintű gasztronómiát beemeltük a fesztiválprogramba. Az előadóknak és a közönségnek így nem csak a zenei programokon volt lehetőségük találkozni, hanem az irodalmi, spirituális és gasztronómiai eseményeken személyes párbeszéd alakult ki a Főapátság közösségi tereiben.
A fesztiválon készült fotókat a Galéria menüpont alatt tekinthetik meg véletlenszerű összeállításban. Rákattintva a fotó nagyobb méretben, színesben is látható, a grafikus mezőre kattintva pedig kicserélődnek a képek. Fesztiválunk fotósa ebben az évben ismét Hajdú D. András fotográfus volt. A sajtóvisszhang menüpont alatt az online sajtóban megjelent híreket böngészhetik.
Köszönjük, hogy idén is velünk voltak, és várjuk vissza Önöket 2018-ban, az Arcus Temporum XIV – Pannonhalmi Művészeti Fesztiválon!
Alig egy év telt el a tavalyi, megújult fesztivál óta, és máris izgatottan készülődhetünk a folytatásra. A hazatérés érzésével gondolunk arra a három napra, amelyet augusztusban ismét Pannonhalmán tölthetünk. Azok az érzések, gondolatok, amelyek korábban Pannonhalmával és szerzetesközösségével kapcsolatban bennünk éltek, tavaly új dimenzióba emelkedtek. Új barátságok köttettek, a pannonhalmi közösség keblére ölelte a fesztivált, és ennek ezernyi apró jelét adta a koncerteket megelőző, vagy éppenséggel azokat követő beszélgetések során. Megható elismerése volt ez annak a munkának, amelyet elvégezhettünk.
Az idei fesztiválon ismét arra teszünk kísérletet, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzátehessünk valamit Pannonhalma kivételes aurájához, azokból a kincsekből válogatva, amelyek a pannonhalmi helyszínektől átlényegülve eljuttathatnak bennünket a belső csendig.
Gorecki és Schoenberg zenéje a nyitókoncerten, Thomas Tallis, Stravinsky és Arvo Pärt vokális kompozíciói, a fesztivál zárásaként, újra évszázadok között húzzák meg azt az ívet, amelynek ölelésében a térben és időben egymástól távol eső művek élő kapcsolatra lépnek egymással.
Az idei fesztivál kiemelt figyelmet szentel Vidovszky László művészetének, aki személyes jelenlétével is megtisztel minket, s akitől három, bízvást emblematikusnak nevezhető művet adunk elő. Az eddig felsoroltakon túl Alban Berg, Julia Wolfe, Olivier Messiaen művei és Snétberger Ferenc koncertje gazdagítják a fesztivál programját.
Végül álljon itt egy idézet, Claudio Abbadótól: „Sokan megtanulják, hogyan kell beszélni, de nem tanulják meg, hogyan kell hallgatni. Meghallgatni egymást, az egyik legfontosabb dolog az életben, és a zene megtanít bennünket arra, hogyan tegyük ezt.”
Durch Mitleid wissend – nem, egyelőre ott még nem tartunk, hogy Richard Wagner zenéje határozza meg a pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivált. A Parsifalért nem Szent Márton hegyére, hanem inkább a Bayreuthi Festspielhausba (vagy a budapesti Művészetek Palotájába) vezet a zarándok útja. Mégis, amikor tekintetünk végigpásztázza az idei zenei kínálatot, s megkísérli felfedezni, hogy azon kívül, hogy „jó zenék”, milyen spirituális hasonlóság köti össze a kiválasztott műveket, azonnal a részvét kínálkozik közös nevezőül. Erős állítás, bizonyítást kíván! Megpróbálom. De előbb az alapokról.
Wagner Parsifaljában egy hosszú idő óta szenvedő közösség és annak testi-lelki gyötrelemben élő vezetője már csak egy ártatlan, együgyű lélektől várhat megváltást, akit a részvét tesz bölccsé. Parsifal valóban a részvét, az együttérzés által válik tudóvá („durch Mitleid wissend”), s ezáltal a sok szenvedő lélek megmentőjévé. A wagneri zenedráma a keresztény élet, vagy mondjuk általánosabban: az egyetlen igazán emberhez méltó élet egyik legfontosabb aspektusára világít rá, amely ma aktuálisabb, mint valaha. A szánalomból fakadó részvét, az együttérzés – modernebb szóval: szolidaritás – képessége az egyik legértékesebb tulajdonságunk. Hiánya, a részvétlenség vagy közöny teszi világunkat immár alig elviselhetővé.
Schönberg Megdicsőült éje egy szerelem válságos éjszakájáról szól. A férfiról, akinek szerelme megvallja, hogy egy másik férfi gyermekét várja. S lám, a férfi mégsem taszítja el magától, hanem a szerelem megnemesítő, átváltoztató csodájára apellál. Ha szerelmük igaz marad, a mástól fogant magzatból immár közös gyermekük születik. Nehéz lenne nem észrevenni, hogy a bűnös asszonyt megváltó férfi wagneri szerepébe Schönberg is milyen könnyen éli bele magát, s ekként ad tipikus választ a régi századforduló férfi–nő ellentétének problémájára. De mi tagadás, olyan varázslatos zenével teszi, hogy talán a feministák is megbocsátják neki. Górecki emblematikusan tűzi ki a compassiót, az együttszenvedést, szánakozást és részvétet III. szimfóniájának témájául. A fiát sirató Szűz Mária, a Gestapo fogdájába zárt 18 éves lány falra vésett üzenete anyjának és a sziléziai felkelésben legyilkolt fiát kereső anya panasza visszhangzik Górecki újromantikus zenéjében. Míg Schönberg a Verklärte Nachtban búcsúzott a romantikától, Górecki e szimfóniában, „A fájdalom dalai”-ban tért vissza hozzá.
Hogy Julia Wolfe Singing in the dead of night-ja miként szól a részvétről, azt elsőre talán nem is olyan könnyű észrevenni. Repetitív, idillien ringató szakaszai a legváratlanabb pillanatban megszakadnak, és valami nyugtalanító, feszült, roppant izgalmas zenének adják át a helyet. A fuvolába és klarinétba lehelt sóhajok olyanok, mint e nyüzsgésben megfáradt ember pillanatnyi levegővétele. Olyan ez a mű, mint maga az élet New York forgatagában. Elképesztően ellentétes darabkáit magunknak kell összeraknunk. Nagy részvéttel. Berg Wozzeckje a par excellence részvét zenéje. Ahogyan Berg elbukott hősét, a gyilkossá lett szerencsétlen kisembert elsiratja, s felmutatja áldozat voltát, a 20. század egyik leghumánusabb gesztusát állítja az operaszínpadra.
Vidovszky László Autokoncertje, az önmaguktól lezuhanó tárgyak tragikumával, s a Schroeder halála a zongora fokozatos teljes elnémulásával ugyanarról szól. Arról, hogy most itt valaminek végképp vége van. A művészetnek? A kultúrának? A mi kultúráknak? Vidovszky részvéttel szemléli saját korát. De a Tizenkét vonósnégyes mintha a kiutat is megmutatná. A bármilyen szakmában, (itt jelesül a zeneszerzésben) elvégzett „tiszta munka” vigasztaló örömét. De ki tudná ezt jobban megfogalmazni, mint maga Vidovszky: „…a zene eléggé elszakadt attól, amit életnek nevezünk, ugyanakkor egy más szempontból mégis csak a zene képviselhetné mindazt, amit igazából életnek lehet nevezni.”
„Ha a művészet visszakanyarodik, az mindig valamiféle megfutamodás” – mondta Ligeti György, aki nem hitt a „jó” Arvo Pärt tonális harmóniáiban, és visszalépésnek tekintette az észt szerző művészetét. Pärt zenéjében, valóban, hinni kell, de lehet is, hisz sokak, (a kortárs zene közönségének léptékével mérve) nagyon sokak számára ő képviseli az átélhető szakralitást. A részvét helyett talán a részvétel itt a kulcsszó: az új közösség megteremtése az új egyszerűség által. (Nota bene, a Cantusból a szó szoros értelmében vett részvét sem hiányzik, hiszen a mű Benjamin Brittent siratja el.)
„Messiaen soha nem hitt a zene autonóm tendenciáiban; a zene mellett és fölött számára mindig jelen volt valami magasabb, amit ő Istennek hívott. Éppen ez az, amiben Szent Ferenc is részesedhetett, amikor stigmáit megkapta. Amint a szent, úgy maga Messiaen is kitüntető kegyelemnek érzi ezt az isteni létezés állapotából való részesedést.” (Theo Hirsbrunner) Lám, a részvét helyett a részesedés lehet a nyitja Messiaen művészetének. Műveit áthatja a biztos tudásból fakadó öröm, hogy részese lehet a mennyei lakomának. Ez azonban nem teszi részvétlenné. A Kvartett az idők végezetére hangjaiban valami átszakad abból, ami a földi és a mennyei szférát elválasztja. „A templom kárpitja kettéhasadt.” Valószínűleg nem volt még a zenetörténetben olyan közönség, amely úgy szomjazta volna, hogy betekinthessen ebbe a másik szférába, mint a sziléziai hadifogolytábor több ezer fogvatartottja, aki 1941. január 15-én a kvartett bemutatóját hallgatta. Őket Messiaen zenéje tanította meg a földi pokolból egyenest a mennybe pillantani.
A lamentáció a részvét liturgikus műfaja. A nyugati egyházban a „szent három nap”, Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat vigíliáján találta meg helyét a szertartásrendben. Jeremiás siralmait pedig talán Thomas Tallis foglalta zenébe, refrénnel toldva meg a próféta szavait: „Ierusalem, Ierusalem, convertere ad Dominum Deum tuum” [Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez].
Eddig megvolnánk, de kapcsolatba hozható-e Stravinksy Miséje, ez a szándékosan objektív, eszköztelen, szikár, szinte a végsőkig lecsupaszított zene a részvéttel? Ahogyan szerzője jellemzi: „Nagyon hideg zene, közvetlenül a szellemhez folyamodik.” A Hegyi beszéd tanításától éppenséggel nem áll távol ez az attitűd. „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.” (Mt 5,37).
A részvét bölcse. Compassio, Mitleid. Hová vezet az út az együttszenvedésen keresztül? „Míg nem ért fájdalom, a vigasz üdve sem érte még lelkedet.” A Parsifalban épp a bűnös nő, Kundry mondja ki ezeket a szavakat. Sok minden egyéb mellett erről is szólnak a 2017-es Arcus Temporum koncertjei.
Hogyan helyezné el az Arcus Temporumot a fesztiválok sorában?
Amikor egy rövid ideig klasszikus zenei rádiót szerkesztettünk, és támogatókat kerestünk hozzá, több céget megkerestünk, és voltak olyanok, akik mondták, hogy csak akkor fognak támogatni bennünket, ha sok-sok más cég nem hirdet nálunk. Vagyis majdhogynem kizárólagosságot kértek. Mindez azért jutott eszembe, mert az Arcus olyan fesztivál, amely valójában nem fesztivál. Annak hívjuk, mert erre el lehet jönni, mert jól hangzik ez az elnevezés, de ez a „fesztivál” inkább bekapcsolódás a transzcendensbe, egy lelkigyakorlatba. Hihetetlen nagy szükség van olyan fesztiválra, ahová az ember nem kikapcsolódni megy, hanem bekapcsolódni. Sokan azért mennek el fesztiválokra, hogy elengedjék magukat, hagyják, hogy a zene átmossa őket. Az Arcus Temporum nem ilyen. Az Arcus nem olyan, mint egy felszínes autómosás, hanem olyan, mint egy teljes újrafestés. Nagyon kevés ilyen fesztivál van a világon, ez valódi kuriózum.
Ilyen szempontból szerencsés, hogy augusztus végén van?
Igen, az emberek akkorra már kipihenték magukat a nyáron, elvileg úgy érkeznek ide. Így az Arcus egy Veni Sancte (Jöjj, Szentlélek!) ünnep is, egy pihenés utáni évkezdés.
Hogyan lehet feloldani azt az ellentétet, hogy a Pannonhalmi Főapátság egyrészt a nyitott kapuk monostora, másrészt azonban olyan fesztivált szervez, ahol nagyon hangsúlyos a keresztény, spirituális tartalmak jelenléte, s ezzel esetleg sok látogatót elidegeníthet?
Nincs ellentmondás, ez így kerek. Van, akit ez megijeszt, és van, akit nagyon vonz. A keresztény egyházi zene és egyházi művészet mindenkié. Akik úgy gondolják, hogy a spiritualitás csak máz, miközben az élet egy Carpe diem!, azoknak is jót tesz az ilyen közösségi élmény, az ilyen együttlét. Sosem lehet tudni, mikor jön el az a pillanat, amikor az ember hirtelen megtanul, megtapasztal valami nagyon fontosat, ami az övé. A Budapesti Énekes Iskolában a gyerekek már harminc éve ott vannak a szolgálaton, a szentmisén, miközben 80 százalékuk nem is hívő, hittanra sem járnak – de a szolgálaton szeretnek ott lenni, nekik az fontos. Többségüknek egyébként ez az egyetlen találkozási pontjuk az egyházi művészettel. Ezeknek a gyerekeknek a szülei be sem teszik a lábukat a templomba, hogy meghallgassák a gyereküket, mert ott nem koncert van, hanem miseszolgálat. Aki eljön az Arcus Temporumra, egy csomó olyan művel és művésszel találkozik, akik imádkoznak a Teremtőhöz. Bár hallgatjuk és műveljük a zenét, ma már nem tudatos bennünk, nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy ennek a hatalmas területnek a döntő része szakrális. Az elmúlt 30–40 évben létrejött az a zeneipar, amely a zene kisebbik vonulatát mutatja kizárólagosnak, azt nagyítja fel. Holott a zene kezdetektől fogva imádás, odafordulás a szakralitáshoz, a Teremtőhöz. Nem szabad tehát feladni, hanem folyamatosan „bombázni” vagy trenírozni kell az embereket, hogy azokra az akár kortárs zeneszerzőkre is nyitottak legyenek, akiknek a nyelvezete esetleg idegen vagy elidegenítő a számukra.
Igaz, de kényelmesebb az instant, mint szárítani, pörkölni, ledarálni és lefőzni a saját termésedből a kávét… Ennyire elszoktunk mára attól, hogy erőfeszítéseket tegyünk?
Ma sajnos ez van: nem teszek erőfeszítést, nem akarok tornázni, nem akarok a lelkemben rendet tartani. A tunyaság mindenkiben benne van, bennem is. Jobban szeretek elüldögélni egy naplementében, egy templomban, ott nézelődni, merengeni. De azt mondtam magamnak: ha nem veszed tudomásul, hogy a léted erőfeszítéssel is jár – a zenész-lét meg különösen –, akkor engedd el azokat a dolgokat, amikre vágysz, és jelölj ki magadnak más célokat. Az ember kapott egy talentum-mennyiséget, és azzal gazdálkodik. Sokszor panaszkodunk, hogy miért csak ennyit kaptam, de miután elkezdünk alaposan foglalkozni a tehetségeinkkel, rájövünk, hogy istenem, de jó, hogy nem kaptam többet. Olyan ez, mint a tánc régen és ma. Száz évvel ezelőtt, ha táncolni akartál, akkor egyrészt tetemes idő alatt meg kellett tanulnod táncolni, aztán hívnod kellett magad mellé valakit, aki zenél neked, vagy te játszottál magadnak, és kellett hozzá egy esemény is, ahol táncolhattál, de ott is meg kellett fizetned a zenészeket, és így tovább. Ma mi történik? Odamész egy kütyühöz, benyomsz vagy elfordítasz egy gombot, dől belőle a zene, és táncolsz. De valóban táncolsz, vagy csak mozogsz egy ritmusra? Arra egy kisbaba is képes.
A fesztiválon a transzcendens megtapasztalásához kell-e a helyszín, szükséges-e hozzá a Pannonhalma által kínált egyedi kulissza, amely helyet biztosít a művészek és a befogadók együttmozgásához?
Nagy ötlet volt, hogy pár éve behozták a szervezők azt a lehetőséget, hogy be lehet kapcsolódni az istentiszteletbe a fesztivál műveivel. Az előadott művek egy része a keresztény liturgia magja, mélyen abban gyökerezik. Az egész fesztiválnak az az egyik lényege, hogy olyan műveket tár elő, amelyeknek máshol nem lenne helyük, amelyeket máshol nem adhatnának elő. Pannonhalma minden helyszínével, összetevőjével egyedi. Az egyedi helyszínhez egyedi zenekínálat illik és társul – ez az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál.
Snétberger Ferenc visszatérő vendég Pannonhalmán. 2016-ban, a Szent Márton-év keretében augusztus 20-án hallhattuk ihletett játékát. Akkor a Bazilika ezeréves falai és Szent István király Intelmeinek szavai szolgáltattak helyszínt és szellemi közeget, amelyből Snétberger inspirációi táplálkoztak.
Az Arcus Temporum-fesztiválok hagyománya, hogy kapukat nyit, párbeszédet indít a művészek, a szerzetesek és a hallgatóság között, és ezekhez a találkozásokhoz a Főapátság mint helyszín nem csak kulisszaként szolgál, hanem meghatározza magát az együttlétet. 2017-ben, a Közös ház kulturális évadban kiemelt hangsúlyt kapnak az épített falak: „Nagyon tetszik, ahogy a historikus és a modern elemek együtt vannak jelen az építészetben, a szerzetesek nyitott gondolkodásában és a fesztivál programjában” – mondja Snétberger Ferenc.
A fesztivál programjában idén is megjelennek a spirituális alkalmak: látogatóink előtt nyitva állnak a szerzetesi liturgia eseményei, ezek során találkozik egymással a zene és az imádság, vasárnap pedig két koncert között csendülnek fel a napközi imaóra zsoltárai. Ismét több programot kínálnak a szerzetesek, a személyes találkozásra a Főapátság különleges tereiben kerül sor: közös zsoltáréneklés a diákkápolna bensőséges hangulatú terében, labirintusjárás az arborétumban, különleges freskók megtekintése a barokk ebédlőben, és a Bazilika szimbólumrendszerének megismerése is szerepel a programok között. A hagyományos időíveken túl így rajzol ívet a fesztivál a zene, a spiritualitás és a befogadó épületek között. Snétberger Ferenc szavaival: „Úgy vélem, nincsenek nem hívő emberek – legfeljebb emberek, akik más istenekben vagy dolgokban hisznek… Tavaly lehetőségem volt részt venni a Vesperáson a Bazilikában. A hangulat, a szerzetesek éneke, a csend… mindennek együtt óriási spirituális ereje van.”
A péntek esti jazzkoncerten az In concert című, utolsó megjelent szólóalbumából hallhatunk ízelítőt. Az album felvételére 2016-ban, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen került sor, amely az előadóművész számara éppúgy fontos és meghatározó atmoszférájú helyszín, mint a Főapátság koncerttermének letisztult, kortárs építészeti világa. Transzcendens, gazdag és lírai – talán ezek a jelzők jellemzik leginkább a koncerten elhangzó zenei anyagot. Az albumon felcsendülő darabok a Budapest I–VIII. címet viselik, és nem csak címűkben, gyökerükben is hordozzák a város hatását. Az utolsó, kilencedik darabban Harold Arlen klasszikus dallama, az „Over the rainbow” szólal meg Snétberger Ferenc gitárjátékával. A zenei anyag a hely szellemének hatására formálódik: „Nem pontosan ugyanazt hallja majd a közönség, mint a felvételen. Improvizálni fogok, a koncerten a helyszín, a közönség és – természetesen – a Főapátság hangulata, atmoszférája inspirálja a zenét.”
Vesperás
„Megdicsőült éj” – A Concerto Budapest és Rost Andrea koncertje
Minden jegy elkelt!
Vezényel: Keller András
Snétberger Ferenc koncertje
Jegyek kaphatók a jegy.hu oldalon
A belépőjegy ára tartalmaz egy logóval ellátott kóstolópoharat és egy köszöntőitalt. Az ital elfogyasztható 21:00 – 24:00 között, a Jeges-büfében
Vigília és Laudes
Konventmise
Labirintusjárás
Indulás a főapátság főbejárata előtti kereszttől
Létszám: 15 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni
Vezeti: Bokros Márk OSB, Dr. Palotai Gabriella
„Egy közös ház”
Tárlatvezető: Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora
„Wozzeck” – Keller Quartet, Ránki Fülöp, Rácz Zoltán
Jegyek kaphatók a jegy.hu oldalon
Vezényel: Rácz Zoltán
„Égi vizeken” – kiállításmegnyitó és versfelolvasás
Tolnay Imre és Pavol Truben installációjának megnyitása
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium Galériájában (a Koncertterem előtere)
A tárlatot megnyitja: Csordás Zoltán
A megnyitón Ferencz Mónika és Horváth Veronika olvasnak fel tavasszal megjelent verseskötetükből.
„Rejtett kincsek a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményeiből”
Tárlatvezető: Dr. Takács Imre, a kiállítás kurátora
Indulás a főapátság főbejárata előtti kereszttől
Létszám: 56 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni és jegyet vásárolni.
A program a következő elemekből áll:
12:15 – indulás kisvonattal a Pannonhalmi Apátsági Múzeum és Galériába
12:30 – ebéd az Apátsági Borteraszon (az egytálétel árát a jegy ára tartalmazza)
13:15 – kurátori vezetés a PAMG állandó kiállításán
14:30 – indulás kisvonattal vissza az apátságba
A 12:15-kor a kereszttől, illetve a 14:30-kor a PAMG elől induló kisvonat csak a program regisztráció után vehető igénybe.
(A kisvonat rendes menetrendje és a PAMG fesztivál alatti nyitva tartása a Vendéglátás fül alatt található)
„Vidovszky és Krasznahorkai”
Minden jegy elkelt!
A belépőjegy ára tartalmaz egy logóval ellátott kóstolópoharat és egy köszöntőitalt. Az ital elfogyasztható a program szünetében, a Jeges-büfében
Helyszín: Koncertterem
Helyszín: Koncertterem
Beszélgetőpartner: Jász Attila
16:00-17:00
Dedikálás és kötetlen beszélgetés Krasznahorkai Lászlóval, Vidovszky Lászlóval és Jász Attilával a Jeges-büfében.
Preparált zongorára, zongoristára és 2-3 asszisztensre
Preparátorok: Keller András, Rácz Zoltán, Vidovszky László
Borkóstoló a Pannonhalmi Apátsági Pincészetben
Szakvezetéses pincelátogatás kóstoló nélkül: 1000 Ft
Szakvezetéses pincelátogatás háromkörös borkóstolóval: 2400 Ft
Szakvezetéses pincelátogatás ötkörös borkostolóval: 3000 Ft
Indulás a főapátság főbejárata előtti kereszttől
Létszám: 48 fő
A programra a helyszínen, a fesztiválrecepción lehet regisztrálni
A Barokk ebédlő mint a közösségi élet színtere
Indulás a bazilika bejáratától
Létszám: 30 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni
Vezeti: Juhász-Laczik Albin OSB
A közös hajlék dalai - bevezetés a zsoltáréneklésbe
Indulás a gimnázium előtti oroszlánoktól
Létszám: 30 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni
Vezeti: Szita Bánk OSB és Vincze Iván OSB
Vesperás
„Az idők végezete” – Csalog Gábor, Keller András, Klenyán Csaba, Perényi Miklós
Minden jegy elkelt!
Helyszín: Bazilika
Vezényel: Rácz Zoltán
Helyszín: Boldogasszony-kápolna
Vigília és Laudes
Labirintusjárás
Indulás a főapátság főbejárata előtti kereszttől
Létszám: 15 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni
Vezeti: Bokros Márk OSB, Dr. Palotai Gabriella
A teremtéstől az új Jeruzsálemig
Orgonazenés séta a pannonhalmi bazilika szimbólumrendszerében
Indulás a bazilika bejáratától
Létszám: 30 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni
Vezeti: Dejcsics Konrád OSB
Konventmise
Ünnepi liturgia a pannonhalmi bazilika újraszentelésének ötödik évfordulóján.
Igét hirdet: Dr. Varga Lajos püspök
„Kvartett” – Vidovszky és a Kruppa Quartet
Jegyek kaphatók a jegy.hu oldalon
Vidovszky László: Zwölf Streichquartette
„O Sacrum Convivium” – Messiaen zenéje és napközi imaóra
Jegyek kaphatók a jegy.hu oldalon
Vasárnapi ebéd
Indulás a főapátság főbejárata előtti kereszttől
Létszám: 56 fő
A programra a fesztiválrecepción lehet regisztrálni és jegyet vásárolni.
A program a következő elemekből áll:
13:45 – indulás kisvonattal a Pannonhalmi Apátsági Múzeum és Galériába
14:00 – ebéd az Apátsági Borteraszon (az egytálétel árát a jegy ára tartalmazza)
14:40 – indulás kisvonattal az apátságba
A 13:45-kor a kereszttől, illetve a 14:40-kor a PAMG elől induló kisvonat csak a program regisztráció után vehető igénybe.
(A kisvonat rendes menetrendje és a PAMG fesztivál alatti nyitva tartása a Vendéglátás fül alatt található)
„Magnificat” – Concerto Budapest, Szent Efrém Énekegyüttes, Rácz Zoltán
Jegyek kaphatók a jegy.hu oldalon
Vezényel: Rácz Zoltán
Vesperás
„Wozzeck” – Keller Quartet, Ránki Fülöp, Rácz Zoltán
A közös hajlék dalai - bevezetés a zsoltáréneklésbe
Konventmise
„Wozzeck” – Keller Quartet, Ránki Fülöp, Rácz Zoltán
„Égi vizeken” – kiállításmegnyitó és versfelolvasás
Helyszín: Bazilika
Vezényel: Rácz Zoltán
„Égi vizeken” – kiállításmegnyitó és versfelolvasás
„O Sacrum Convivium” – Messiaen zenéje és napközi imaóra
Preparált zongorára, zongoristára és 2-3 asszisztensre
Preparátorok: Keller András, Rácz Zoltán, Vidovszky László
Magyarország egyik vezető nagyzenekara, történelmi múlttal és a fiatal zenészek dinamizmusával. Progresszív karaktere átütő és elementáris erővel nyilvánul meg zenészei játékában. Széles repertoárjuk a jól ismert klasszikusoktól napjaink kortárs darabjaiig terjed. Nagy ívű és innovatív műsorszerkesztésével, egyéni hangzásával új színt hozott a magyar zenei életbe.
A zenekar egyike Magyarország legrégibb együtteseinek, a több mint száz éves múltat magáénak tudható Concerto Budapest jogelődje 1907-ben alakult. A 2007-es centenáriumi évben Keller András – a többszörösen díjazott, világhírű hegedűművész, professzor, a Keller Quartet alapítója – vette át a zeneigazgatói és karmesteri posztot. Áldozatos munkája és új művészi koncepciója révén nagymértékben megfrissült a zenekar, köszönhetően például a fiatal zenésztehetségek csatlakozásának vagy az egyéni műsorszerkesztésnek.
Innovatív koncertprogramjaik célja, hogy a zenészek és a hallgatóság együttesen kerüljenek párbeszédbe a zenével és annak élményével. Az izgalmak fokozásának céljából nem ritkák a merész párosítások: gyakran kerülnek egymás mellé régi mesterművek és kortárs különlegességek is, megvilágítva ezzel új, addig ismeretlennek hitt aspektusokat. A Concerto Budapest visszatérő vendégei olyan magyar és külföldi művészek, mint Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Várjon Dénes, Perényi Miklós, illetve Gidon Kremer, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Martha Argerich, Roberto Abbado, Vadim Repin, Khatia Buniatishvili, Anna Vinnitskaya, Heinz Holliger, Isabelle Faust, Sir James Galway, Jevgenyij Koroljov.
A Concerto Budapest műsora Mahler, Stravinsky, Csajkovszkij vagy Sosztakovics virtuóz, nagyszabású szimfonikus műveitől, Mozart és Beethoven klasszikus versenyművein át Thomas Ades, Lera Auerbach, Kurtág György, Krzysztof Penderecki műveiig veszi célba a zenetörténeti mérföldköveket.
A zenekar az elmúlt években a nemzetközi zenei élet megbecsült szereplőjévé vált. Meghívást kaptak számos nemzetközi fesztiválra, Európa, Amerika és a Távol-Kelet rangos koncerttermeiben pedig nagy sikerű turnékkal kápráztatták el a közönséget.
Zenészek:
Keller András – hegedű/karmester
Környei Zsófia – hegedű
Szabó Judit – cselló
Gál Zoltán – brácsa
A kvartett tagjai a komolyzenei élet legkiválóbb mestereitől tanultak, Kurtág György, Mihály András, Rados Ferenc, Végh Sándor, és Devich Sándor növendékeiként. A vonósnégyes rendszeresen fellép Európa legnagyobb koncerttermeiben és fesztiváljain: Wiener Konzerthaus, Musikverein, Wigmor Hall, Royal Festival Hall, Barbican Centre, Berliner Philharmonie, Théâtre des Champs-Élysées, Théâtre du Châatelet, Théâtre de la Ville, La Scala, Tonhalle Zürich, Herkulesaal München, Alte Oper Frankfurt, Auditorio Nacional de Música Madrid, valamint Luzern, Montreux, Kuhmo, Salzburg, Lockenhaus, Berlin, Edinburgh, Stavanger, Stresa városok fesztiváljain. Nemcsak Európában, hanem a tengeren túl is rendszeresen turnéznak, így játszottak már Japánban, Új-Zélandon, az USA-ban, Kanadában.
Koncerttermi partnerük volt Rosztropovics, Leon Fleisher, Alicia de Larrocha, Natalia Gutman, Elisabeth Leonskaja, Tabea Zimmermann, Kim Kashkashian, Eliso Virsaladze, Patrick Gallois, Michel Portal, Michael Collins, Paul Meyer és mások.
Repertoárjuk Johann Sebastian Bachtól Kurtág György műveiig terjed, évente két-három ősbemutatót tartanak mai szerzők műveiből.
Díjak, kitüntetések:
Bartók Prize – Portsmouth, 1988
II. díj, Grand Prix du Presse, Prix de Cité Evian – Evian, 1988
III. díj – Bauff, 1989
I. díj, Grand Prix du Presse, Prix du Ministre du Culture, Prix du Cité Evian – Evian, 1990
I. díj (Borciani Prize), Pro Quartet Special Prize – Reggio Emilia, 1990
Liszt-díj – Budapest, 1995
Az Új Magyar Zeneegyesület létrehozásával Bartók, Kodály és Weiner Leó a magyar zenei élet megreformálását tervezte 1911-ben. Akkoriban csak néhány kamarazenei hangversenyre futotta erejükből, célkitűzéseik azonban a mai napig aktuálisak. Az eredeti UMZE szellemi örökségét felvállaló Új Magyar Zene Egyesülete és az általa működtetett UMZE Kamaraegyüttes a 20. század immár klasszikusnak mondható repertoárján túl elsősorban a kortárs magyar és külföldi szerzők legfrissebb műveinek megismertetését tartja feladatának.
Az egyesületet 2005-ben alapították újra a magyar zene meghatározó alkotói és előadói, köztük Ligeti György, Kurtág György, Szőllősy András, Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Rados Ferenc, Dobszay László, Perényi Miklós és Vidovszky László. Az egyesület állt az ekkor már nyolc éve működő UMZE Kamaraegyüttes mögé, mely Rácz Zoltán – az Amadinda együttes művészeti vezetője – és Wilheim András zenetörténész kezdeményezésére alakult meg.
Az UMZE Kamaraegyüttes 1997 őszén adta első koncertjét. Azóta a név közismert lett a magyar zenei életben, együttesünk rendszeresen fellépett a legfontosabb hazai fesztiválokon – Budapesti Tavaszi Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál (később CAFe Budapest) –, és több fontos nemzetközi felkérésnek is eleget tudtunk tenni, többek között Berlinben, Karlsruhéban, Avignonban, Zágrábban, a Wiener Festwochenen és az egyik legfontosabb új zenei fórumon, a Huddersfield Contemporary Music Festivalon szerepeltünk. Az UMZE ezenfelül öt CD-n is hallható, melyekből négy a BMC kiadó gondozásában jelent meg, köztük annak a New York-i Carnegie Hallban adott Kurtág–Ligeti koncertnek a felvétele, amely a 2009-es „Extremely Hungary” fesztivál nyitóeseménye volt.
művészeti vezető: Bubnó Tamás, Liszt-díjas karnagy
A Szent Efrém Énekegyüttes elnevezés a Szent Efrém Férfikarnak – Magyarország egyik legkedveltebb vokális együttesének – női énekesekkel kiegészített formációját jelenti.
A Férfikar 2002-ben alakult egy kárpátaljai pap-komponista: Boksay János (1874–1940) kéziratban fönnmaradt görögkatolikus férfikari liturgiájának felvételére. Ez lett első lemezük. A bizánci rítusú egyházzenei hagyomány ápolása azóta is a férfikar legfontosabb célja: 2012-ben elindított Orientale lumen című hangversenysorozatuk mára Budapest legnépszerűbb vokális zenei eseményévé nőtte ki magát.
Emellett azonban egy másik arcuk is ismertté vált: a magyar férfikari irodalom (Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti) és a kortársak (Dukay, Sáry, Zombola) műveinek megismertetői és népszerűsítői az itthoni és a nemzetközi zenei életben.
A világ négy földrészén, összesen húsz országában turnéztak; 2006-ban Lengyelországban megnyerték – elsőként a nem szláv együttesek közül – a Hajnówkai Ortodox Kórusverseny professzionális kategóriáját.
Ez idáig tíz lemezt készítettek. Bizánci mozaikok című kiadványuk Supersonic-díjat nyert, és rendkívül nagy sikert aratott a múlt évben kiadott Bartók-férfikari összkiadásuk, illetve a harmadik kiadásnál tartó Liszt-férfikari összkiadásuk, amelyek a BMC Recordsnál jelentek meg.
A rangos hazai fesztiválok állandó fellépői, s emellett sok külföldi fesztiválon is vendégszerepeltek. Nagynevű együttesekkel és szólistákkal zenéltek együtt az elmúlt tíz év során. (Pl.: Budapesti Fesztiválzenekar, The King's Singers, Amadinda és Muzsikás együttes, Moszkvai Pátriarkátus Kórusa, Jevgenyij Nyesztyerenko, Sebestyén Márta, Rost Andrea, Abeer Nehme, Marie Keyrouz, Szabóki Tünde, Szokolay Dongó Balázsstb.)
Rácz Zoltánnal évek óta rendszeresen koncertezik a Szent Efrém Énekegyüttes: Stravinsky, Ligeti és Reich műveiből összeállított fellépéseik a Művészetek Palotájában és a Zeneakadémián arattak nagy sikert.
Hegedűművész, a Keller Vonósnégyes alapítója, a Concerto Budapest (korábban Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar) zeneigazgatója.
Hétéves korában kezdett hegedülni, tizennégy évesen került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, tanárai Kovács Dénes, Rados Ferenc és Kurtág György voltak, Salzburgban Végh Sándor tanítványa volt. 1983-ban megnyerte a Hubay-hegedűversenyt. Ezt követően Ferencsik János meghívására az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere, egyidejűleg az Országos Filharmónia szólistája lett. 1984 és 1991 között a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestereként is működött. 1987-ben megalapította a Keller Quartettet (Keller András, Pilz János, Gál Zoltán, Szabó Judit), amellyel 1990-ben megnyerték a világ két legjelentősebb vonósnégyes versenyét: az Evianit és a Reggio Emiliai Borcianit. Az együttes rendszeres résztvevője a nagy európai és amerikai fesztiváloknak és hangversenyeknek, többször turnéztak Japánban, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Új-Zélandon.
Keller András pályáján kiemelkedő eseménynek számítottak a Végh Sándorral való fellépések, a Solti György felkérésére Bartók Béla halálának 50. évfordulójára a londoni Barbicanban adott ünnepi hangverseny, valamint Diana hercegnő meghívása. Szóló- és kamarazene felvételeivel elnyerte a legrangosabb díjakat, például 1996 és 2006 között hat alkalommal a Deutsche Schallplattenpreis-t. Megkapta Bonn város kitüntetését, Olaszországban pedig az Év Művészének választották. További díjai: MIDEM Classical Award (kétszer), Victoire Prix, a japán Record Academy Award, a francia Grand prix du Disque. 2007 májusában neki ítélték az év legjobb kamarazenei felvételéért járó belga Caecilia Prix-t.
Rendszeres vendégművésze a legjelentősebb fesztiváloknak, mint a salzburgi Festwochen, a luzerni, montreux-i fesztivál, a London Proms, a Mostly Mozart New York, a Berliner Festspiele, a Schubertiade, a Wiener Festwochen, a Schleswig-Holstein Musik Festival, a Prague Spring. Keller András világszerte tart mesterkurzusokat, többek között az Internationale Sommerakademie-n, a Prussia Cove IMS mesteriskolában, az egyesült államokbeli Yale Egyetemen, a firenzei Accademia Fiesolén vagy a londoni Royal Academy of Music-on. Koncertkörútjai során szinte a világ összes vezető koncerttermében megfordult: Musikverein, Konzerthaus (Bécs), Royal Albert Hall, Barbican (London), Berliner Philharmonie, Konzerthaus (Berlin), Accademia di Santa Caecilia (Róma), Concertgebauw (Amszterdam), Carnegie Hall, Lincoln Center (New York).
A kortárs zene elkötelezett előadója, szoros kapcsolatban áll Kurtág Györggyel, akinek több jelentős művét bemutatta és játssza világszerte. Karmesterként 2003 februárjában debütált az Orchestre di Padova e Veneto élén. 2005 óta szerkeszti és irányítja a Pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál zenei programjait. 2006-ban Várjon Dénessel elindította a Végh Sándor Zenei Esteket, és megalapították a Végh Filharmóniát. 2007. augusztus 1-jétől a Távközlési Zenei Alapítvány Kuratóriumának döntése alapján a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar (jelenlegi nevén Concerto Budapest) zeneigazgatója.
A Concerto Budapest élére történő kinevezése döntő változást hozott a zenekar életében, hiszen 2007-től az egyre bővülő klasszikus repertoár mellett nagy hangsúlyt fektet az együttes a 20. századi, illetve a kortárs zenei művek előadására (sok esetben magyarországi bemutatására) is.
Nem csak a repertoár bővülése miatt jelentős Keller András vezetői munkája, hanem azért is, mert művészeti vezetése alatt olyan világhírű magyar muzsikusok szerepeltek már a zenekarral, mint Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Várjon Dénes, Kelemen Barnabás vagy Perényi Miklós. A kiváló magyar művészek mellett külföldi előadók is rendszeresen fellépnek a Concerto Budapest előadásain: a zenekar vendége volt már Jevgenyij Koroljov, Gidon Kremer, Boris Berezovsky, Gilles Apap, Kim Kashkashian, Sir James Galway, Isabelle Faust és Khatia Buniatishvili vagy Thomas Hampson.
Több tucat nemzetközi díja mellet 1995-ben Liszt-díjat kapott a Keller Quartet tagjaként, 2012-ben Bartók–Pásztory-díjjal és Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták munkásságát.
2016 januárja óta a világ egyik legprominensebb zenei intézményének, a londoni székhelyű Guildhall School of Music and Drama-nak a professzora.
Zenei tanulmányait 1967-ben kezdte zongorán, majd 1970-től párhuzamosan ütőhangszereken is elkezdett játszani. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett tanulmányai után 1983-ban szerzett ütőhangszeres művészdiplomát.
Már zeneakadémista korában felkeltették érdeklődését az ütőhangszerekre írt szóló- és kamaradarabok. Rendszeresen közreműködött az Új Zenei Stúdió hangversenyein, és számos új darabot mutatott be koncerteken és lemezfelvételeken. 1981-ben, a Bartók-centenárium évében Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel többször előadta, valamint hanglemezre vette Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című darabját.
1984-ben társaival megalapította az Amadinda Ütőegyüttest, amelynek azóta művészeti vezetője. 1985-ben az együttes I. díjat nyert a rotterdami Gaudeamus Kortárszenei Versenyen. Az elmúlt évtizedekben az Amadinda a világ élvonalbeli ütőegyüttesévé nőtte ki magát, koncertturnéik során négy kontinens 33 országában léptek színpadra. Rendszeresen tesznek eleget tekintélyes európai fesztiválok meghívásainak: Paris Autumn; Prágai Tavasz; Zágrábi Biennálé; Varsói Ősz; Bath Fesztivál; Huddersfield Kortárszenei Fesztivál; BBC Proms; Berlini Biennálé és a Bécsi Ünnepi Hetek. Az Amadinda koncertezett az Egyesült Államokban, Japánban, Hong Kongban, Mexico Cityben, Ausztráliában, Libanonban és Tajvanon. Több, mint tíz CD-t készítettek a Hungarotonnál. 1990 és 2010 között lemezre vették John Cage valamennyi ütőhangszerre komponált darabját, valamint hanglemezfelvételeket készítettek a TELDEC (The Ligeti Project) és a Tzadik (Lukas Ligeti) lemezkiadók számára is.
John Cage az Amadinda számára írta 72 perces művét, a Four4-t, amelyet az együttes 1992-ben mutatott be Tokióban. Szintén az Amadindának készült Ligeti György műve, a mezzoszopránra és ütőhangszerekre írt Síppal, dobbal, nádihegedűvel című darab, amelynek bemutatója 2000-ben volt Metzben. Steve Reich az Amadinda 25 éves jubileumára komponálta Mallet Quartet című darabját. A mű ősbemutatója Budapesten, a Művészetek Palotájában volt, 2009-ben.
1988-ban az Amadinda Ütőegyüttes Liszt Ferenc-díjat, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2004-ben Kossuth-díjat, 2008-ban Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjat kapott.
Rácz Zoltán munkássága szólistaként is jelentős. A BIS kiadó számára hanglemezre vette és több alkalommal (Bécsben, Berlinben, Budapesten) koncerten is előadta Eötvös Péter Triangel című, ütőhangszerekre és kamaraegyüttesre írott concertóját, a zeneszerző vezényletével. Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét Schiff Andrással és Bruno Caninóval számos európai országban adta elő (Wigmore Hall, Berliner Festwochen, Mondsee Fesztivál, Velencei Biennálé), majd a DECCA kiadó számára hanglemezre vette.
1992 és 1996 között a Budapesti Fesztiválzenekar első timpanistája, majd öt éven át a Magyar Televízió kortárszenei programszerkesztője. 1997-től a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti tanácsadó testületének tagja. 1997-ben Wilheim András zenetörténésszel megalapította az UMZE Kamaraegyüttest, amelynek magalakulása óta művészeti vezetője.
1990-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára. Mesterkurzusokat tartott a világ számos pontján: Ferienkurse für Neue Musik, Darmstadt (1996); Groznjan, Horvátország (1997); Julliard School, Yale University (1998); Senzoku Gakuen Egyetem, Toho Gakuen Egyetem és Nagoya Egyetem, Japán (1999); International Summer Music Camp, Tajvan (1999); Edith Cowan Egyetem, Perth, Ausztrália (2002) Janacek Academy, Brno (2008) és a szombathelyi Bartók Új Zene Fesztivál (1990, 1998, 2002, 2003).
2002-ben a Francia Köztársaság kulturális minisztere a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres címet adományozta Rácz Zoltánnak.
1979. március 20-án született Budapesten. Zenészcsaládból származik, zenei tanulmányait négyévesen magántanárnál kezdte, majd a zeneiskolai tanulmányok után felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába Schweitzer Katalinhoz. Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében folytatta tanulmányait, Krause Annamária irányítása alatt 2001-ben diplomázott. A tanári diplomát követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora tanszakán folytatta tanulmányait Jandó Jenő osztályában, ahol 2004 májusában végzett.
Balog József több hazai és nemzetközi versenyen nyert díjakat, amelyek kapcsán koncertezett Európában és Amerikában. Nagy sikerrel vett részt a mallorcai Chopin-fesztiválon 1999-ben, a Tiszadobi Zongorafesztiválon 2003-ban és Oxana Yablonskaya nagyszabású Liszt-mesterkurzusán Utrechtben 2004-ben. Számos felvételt készített a Magyar Rádió és Televízió számára. Első CD-felvétele Szalai Antal hegedűművésszel készült, és 2003 nyarán jelent meg a Hungaroton kiadásában. Liszt-műveket tartalmazó Hungaricum című első szólólemeze 2004 novemberében jelent meg a Convention Budapest Classic gondozásában. 2005-ben Fischer Annie-ösztöndíjat nyert. Első, Hungaricum című szólólemeze, 2005-ben elnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Lemeznagydíjat. Legújabb szólólemeze Liszt on Erard – címmel jelent meg 2012 októberében.
1962-ben született, zenei tanulmányait egy budapesti zeneiskolában kezdte Balázs Oszkár ütőhangszeres osztályában. Ezt követően Schwartz Oszkár tanítványa volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. A Liszt Ferenc Zeneakadémián 1985-ben szerzett ütőhangszeres diplomát. Tanára a Zeneakadémián Petz Ferenc volt. 1992–99 között a Budapesti Fesztiválzenekar állandó közreműködője. Rendszeres közreműködője az UMZE Kamaraegyüttes produkcióinak, annak megalakulása óta.1997 és 2001 között a DUO Zeneiskola ütőtanára.2002 óta a Dunaharaszti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény ütőhangszer tanára.
Bojtos Károly az Amadinda alapító tagja, az együttes hangszerkutató és -fejlesztő programjának vezetője.
Az Amadinda tagjaként az alábbi elismerésekben részesült:
Liszt Ferenc-díj (1988)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1997)
Kossuth-díj (2004)
Pro Urbe Budapest (2006)
Bartók Béla – Pásztory Ditta-díj (2008)
Csalog Gábor a magyar zenei élet formabontó egyénisége. 11 évesen vették fel a Liszt Ferenc Zeneakadémia Különleges Tehetségek tagozatára. Tanára volt többek között Czövek Erna, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Kurtág György és Schiff András.
Zeneakadémiai diplomája megszerzése után az USA-beli Indiana Egyetemen tanult Sebők Györgynél, akinek két évig asszisztense is volt. Számos magyar zeneszerzővel, többek között Sáry Lászlóval és Csapó Gyulával alakult ki munkakapcsolata, melyet több bemutató és neki ajánlott mű is jelzett. 1980 óta dolgozik együtt Kurtág Györggyel, akinek azóta autentikus előadójává vált.
Az ezredfordulótól kezdve fontos szerepet vállalt Ligeti György zongoraműveinek magyarországi bemutatásában – vele szintén munkakapcsolatba került. A magyar hangversenyéletben Csalog jól ismert különleges műsörosszeállitásairól (melyek régi és új zenéket rendhagyó módon kapcsolnak össze). Rendkivül széles repertoárja Frescobalditól és Couperin-től kezdve a mai zenéig számos ritkaságot tartalmaz, de szintén jellemző Csalog művészetére, hogy sokszor hallott műveket képes olvasatával.új megvilágitásba helyezni.
Csaknem minden európai országban, és az USA- ban adott szóló vagy kamarahangversenyt. Koncertezett Perényi Miklóssal, Heinz Holligerrel, Boris Pergamenchikov-val. Leggyakoribb kamarapartnerei Keller András (hegedű), Kemenes András (zongora négykezes) Klenyán Csaba (klarinét) és Varga István (cselló).
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kamarazene és zongora tanára. A Könemann Music Budapest Chopin Urtext-összkiadásának közreadója. 2003-ban Liszt-díjjal tüntették ki. Fontosabb lemezfelvételei: Chopin összes Mazurkája (Hungaroton), Schubert művei (BMC CD 84) Liszt és Ligeti etűdjei (BMC CD 095) Scriabin művei (BMC CD 099) és a Kurtág György 80. születésnapjára elkészült Játékok-sorozat, melyen a szerző is közreműködik (BMC CD 123, BMC CD 139)
Költő, esszéista, lapszerkesztő (Új Forrás), öngyógyító magányos harcos.
Ötvenéves múlt.
Tartózkodási helye ismeretlen.
Állítólag feltűnik néha a Gerecse egyik nyúlványának tetején kutyájával,
nyomukban nélkülözhetetlen barátjával, írótársával, Csendes Toll-lal.
Szereti, ha a művei beszélnek helyette. (Legutóbb EL című kötete a Kortárs Kiadónál 2016-ban.)
Kiss Zsolt 1979-ben született Kapuváron. 8 évesen kezdett zongorázni. 13 évesen a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tovább tanulmányait orgona és szolfézs-zeneelmélet szakokon. Orgonatanára Hoffmann László, majd Baróti István lett.
1999-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona szakára, 2003-ban Lehotka Gábornál diplomázott. Tanulmányai során részt vett Gárdonyi Zsolt, Karasszon Dezső, Koloss István, Jesper Madsen, Pálúr János, Szathmáry Zsigmond kurzusain.
Jelenleg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium ének- és orgonatanára, valamint a Pannonhalmi Bazilika karnagya.
Több alkalommal adott koncertet Németországban, Ausztriában, Romániában, Svájcban, Szlovákiában, valamint hazai városokban.
Klenyán Csaba klarinétművész 1969-ben született Vácott. Zenei tanulmányait – az alapfoktól a felsőfokig – Szabó Ede, Maczák János, Mihalitz Gábor, Balogh József és Kovács Béla irányítása mellett végezte. Szólista, kamarazenész és a Concerto Budapest szólóklarinétosa. A klasszikus repertoár mellett jelentős hangsúlyt fektet a mai zene interpretálására is. Számtalan zeneszerző komponálta vagy ajánlotta neki darabjait. Alapító tagja a kortárs zenét játszó UMZE Kamarazenekarnak, az Új Dimenzió Műhelynek, 1999 óta a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok szólóklarinétosa. A klasszikus zene mellett rendszeresen játszik improvizációs zenét, melyben partnerei a magyar jazz- és improvizációs élet legkiválóbb muzsikusai. Számos nemzetközi verseny győztese. Hétszer nyerte el a Szerzői Jogvédő Iroda Artisjus-díját, 2001-ben Soros-díjat, 2003-ban Liszt-díjat kapott. Hanglemezei a BMC Records és a Hungaroton gondozásában jelennek meg.
Író (Gyula, 1954. január 5.). Egyetemi tanulmányait a szegedi JATE Jogi és az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte. 1982-től szabadfoglalkozású író. 1985-ben adta ki első regényét, a Sátántangót, amely egy csapásra a magyar irodalom élvonalába repítette, s amely későbbi műveivel és Tarr Bélával közösen készített filmjeivel együtt bejárta a világot. Krasznahorkai 1987-ben DAAD-ösztöndíjjal egy évet Nyugat-Berlinben töltött, majd 1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. 2008-ban vendégprofesszorként a berlini Freie Universitatén, 2013-ban a Columbia Egyetemen, New Yorkban tanított. 2015–2016-ban a New York Public Library Cullman-központjának vendégeként egy évet töltött az Egyesült Államokban. Nagy utazó, élt Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Angliában, Görögországban, Olaszországban, Japánban, Kínában, Mongóliában. Műveit szerte a világon elismeréssel fogadták, folyamatosan fordítják; egyik legismertebb s leginkább méltányolt magyar írónk. A Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Kossuth-díjas. Számos külföldi díj mellett a Man Booker International Prize kitüntetettje. Berlinben és Pilisszentlászlón él.
Fő művei: Sátántangó, 1985; Az ellenállás melankóliája, 1989; Háború és háború, 1999; Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, 2003; Az urgai fogoly, 1992; Seibo járt odalent, 2008; Az utolsó farkas, 2009; ÁllatVanBent, Max Neumann-nal közösen, 2010, Báró Wenckheim hazatér, 2016.
Részletesen róla: http://www.krasznahorkai.hu
Kruppa Bálint hatévesen kezdett hegedülni. Tizenegy évesen felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol idén diplomázott. Tanárai voltak többek között Perényi Eszter, Kokas Katalin, Ábrahám Márta, Banda Ádám, Rolla János, Wagner Rita, Keller András és Devich János.
Jelenleg a 2012-ben alapított Kruppa Vonósnégyes primáriusa, amellyel több ízben fölléptek a Quartettissimo Vonósnégyes Fesztiválon.
Versenyeredményei között szerepel a Nemzetközi Telemann Verseny 2. díja, a Kovács Dénes Emlékverseny 2. díja és különdíja, és a Weiner Leó Országos Kamarazene Verseny szonáta-kategóriájának 1. díja és különdíja, vonósnégyes kategóriájának 2. díja és különdíja. Idén elnyerte a Junior Prima díjat és komolyzene kategóriában a Gundel Művészeti Díjat.
Föllépett már a Liszt Ferenc Kamarazenekar, az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Danubia Zenekar és a Concerto Budapest szólistájaként, és Bogányi Gergellyel, Keller Andrással, Vigh Andreával, Csalog Gáborral, Fejérvári Zoltánnal és a Ránki családdal is voltak közös koncrtjei.
Koncertjeit többször közvetítette a Bartók Rádió és a Duna Televízió.
Egy Nemessányi Sámuel által készített 19. századi mesterhegedűn játszik, amelyhez a Zeneakadémia Baráti Körétől kapott hároméves használati jogot.
1992. június 16-án született Debrecenben. Ötévesen kezdett hegedülni Szesztay Zsoltné keze alatt a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában. Iskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájában kezdte, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába járt egy évet. Ezek után döntött a zenei pálya mellett, és 2008-ban felvételizett Szegedre, az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol S. Dobos Márta növendékeként végzett. 2012-ben Budapestre került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol a BA tanulmányokat Kapás Géza, Környei Zsófia és Kokas Katalin tanítványaként végezte.
2016-ban felvételt nyert a Zeneakadémia brácsa MA szakára Bársony Péter osztályába.
A zeneakadémiai évek alatt a kamarazene fontos szerepet játszott tanulmányaiban. Kamarazene-tanárai: Wagner Rita, Keller András, Gulyás Márta, Csalog Gábor.
2013-ban részt vett a budapesti és a jeruzsálemi Zeneakadémia közös kamarazene kurzusán Jeruzsálemben.
2015 nyarától a Kruppa Vonósnégyesben brácsázik.
Versenyeredményei:
2006: 3. Kelet-Magyarországi Vonós Találkozó, Nyíregyháza – Nívódíj, Országos Hegedű-duó verseny, Budapest – 2. díj
2007: Országos Bartók Béla Hegedű-duó Verseny – 2. díj
2008: Országos Továbbképzős Verseny, Szentendre – 1. díj „Év zenésze” verseny, Debrecen – 1. díj
2009: Alma Cornea Ionescu Euroregionális Zenei Verseny – 1. díj és Különdíj
2010: Alma Cornea Ionescu Euroregionális Zenei Verseny – 1. díj
2011: Alma Cornea Ionescu Euroregionális Zenei Verseny – 2. díj
2016: Weiner Leó Országos Kamarazene Verseny – vonósnégyes kategória 2. díj
Osztrosits Éva Kokas Katalin tanítványaként a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Master I-es hallgatója. Számos versenyen ért el kimagasló eredményeket. 2010-ben az országos Kovács Dénes Hegedűversenyen 2. díjjal jutalmazták, majd egy évvel később csoportjával megnyerték a VI. Országos Kamarazene Verseny fődíját. A XI. Országos Kamarazene Versenyen és Találkozón Nívódíjjal jutalmazták (2014. március), majd a IV. Országos Zathureczky Ede Hegedűversenyen Nívódíjat kapott és „A legjobban magyar darabot játszó” különdíjat is elhozta.
2016-ban egyedüli magyarként elnyerte a Yamaha-ösztöndíjat, majd a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen szonáta kategóriában 1. díjat, vonósnégyes kategóriában pedig 2. díjat szerzett.
Több alkalommal játszott szólistaként neves zenekarokkal, többek között az Osztrák–Magyar Haydn Zenekarral, a Savaria Szimfonikus Zenekarral vagy a Camerata pro musica kamarazenkarral.
Neves fesztiválok résztvevője, mint például a Lockenhausi Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválé vagy a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválé (Kaposfest), ahol olyan neves művészekkel dolgozhatott együtt, mint Nicolas Altstaedt, Jose Gallardo, Kelemen Barnabás, Vilde Frang, Alina Ibragimova, Fenyő László, Kokas Katalin vagy Fejérvári Zsolt.
A Kruppa-kvartett tagja; 2013-ban önálló koncertet adtak a Quartettissimo vonósnégyes-fesztiválon és meghívást kaptak Takács-Nagy Gábor és Devich Sándor Bartók-mesterkurzusára, amely 2013 decemberében volt, Genfben.
Olyan neves előadók mesterkurzusain vett részt, mint Takács-Nagy Gábor, Keller András, Kelemen Barnabás, Zakhar Bron, Kokas Katalin, Rohmann Imre, Eugene Drucker (Emerson quartet), Ulf Schneider, Jonathan Cohen, Wagner Rita, Devich Sándor, Komlós Péter, Simon Standige, Zalai Antal, Gulyás Márta.
Perényi Miklós a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló gordonkaművész. Tehetségét hétéves korában fedezték fel, amikor is felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola cselló szakára. Első önálló koncertjét kilencéves korában adta a Zeneakadémián. Először Zsámboki Miklós, majd 1959-től Banda Ede tanítványa lett. Később részt vett Enrico Mainardi mesterkurzusain Salzburgban, Luzernben és a római Santa Cecilia Accademián, ahol 1962-ben művészdiplomát szerzett. 1963-ban a Budapesten megrendezett Pablo Casals Gordonkaversenyen második díjat nyert, ezt követően több ízben kapott meghívást Casals mesterkurzusaira. Pályafutása során koncertezett a világ szinte összes rangos koncerttermében. 1974 óta oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, jelenleg az intézmény egyetemi tanára. Repertoárja a barokktól a huszadik századi zenéig terjed, beleértve kortárs szerzők kompozícióit is. Számos lemeze jelent meg a világ vezető kiadóinak gondozásában. A Beethoven összes gordonkaművét tartalmazó, Schiff Andrással közösen készített albuma 2005-ben elnyerte a Cannes Classical Award-ot.
Budapesten született, 1995-ben. Zongoratanára nyolcéves korától Becht Erika; 2011-től Hambalkó Edittől is vett órákat. 2005-ben és 2007-ben egy-egy országos zeneiskolai zongoraversenyen korcsoportjában a legmagasabb pontszámmal kapott kiemelt nívó-, illetve I. díjat. A fiatal zongorista a Liszt Ferenc Zeneakadémián Jandó Jenő és Lantos István növendéke, kamarazenét Wagner Ritától tanul. Tanulmányai mellett évek óta koncertezik, Magyarország számos jelentős koncerthelyszíne mellett Európa több országában és Japánban is fellépett. Szólistaként játszott többek között Berkes Kálmán, Keller András, Kocsis Zoltán, Rácz Zoltán és Gilbert Varga vezényletével. 2016-ban a Junior Prima Díjban, idén pedig a Cziffra Fesztivál Tehetségdíjában részesült. Jelen évadban az MMA ösztöndíjasa.
A Rigoletto Gildájára és a Traviata Violettájára gondolva Rost Andrea alakításai megkerülhetetlenek az újkori operajátszás történetében. A világhírű szoprán neve mára fogalommá vált a hazai és nemzetközi operaéletben. Az énekesnő bejárta az operavilág legnagyobb színpadait, hangját pedig az operairodalom számos jelentős szopránszerepében megmutatta.
A művésznő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte diplomáját, s már főiskolásként elénekelte Júlia szerepét Gounod operájában a Magyar Állami Operaház színpadán. Nemzetközi karrierje nem sokkal a főiskola után indult, amikor a Wiener Staatsoper magánénekeseként énekelte első híres szerepeit, melyek alapjaiban meghatározták későbbi pályafutását. Adina, Susanna és Lammermoori Lucia mellett énekelte Violetta szerepét is, mely később szinte a védjegyévé vált. A világhír felé Riccardo Muti indította el, aki meghívta a Milánói Scala 1994-es Rigoletto-bemutatójára, ahol másik emblematikus szerepével, Gildával aratott átütő sikert. Ezt követően sorra kapta a felkéréseket a világ legjelentősebb dalszínházaiból, London, Párizs és Madrid meghódítása után a tengerentúlon is hatalmas sikereket aratott: énekelt New Yorkban, Los Angelesben és Washingtonban is. A nívós operaházakban napjaink legnagyobb karmestereivel dolgozott együtt, köztük Solti Györggyel, Nikolaus Harnoncourttal és Claudio Abbadóval.
A színpad és az operaelőadások mellett megszámlálhatatlan koncertet adott a világ nagy hangversenytermeiben, valamint számos CD-, illetve DVD-felvételen működött közre. Népszerűsége és aktivitása továbbra is töretlen, kapukat nyitva az új műfajok felé. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a közelmúltban több hangoskönyvhöz kölcsönözte beszédhangját.
A gitárművész és zeneszerző, zenész család tagjaként, 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Snétberger klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert.
Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco éppúgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként. Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában, Vietnamban és az USÁ-ban is.
1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „IN MEMORY OF MY PEOPLE“ [’Népem emlékére’]) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, amelyet népének ajánlott. A darab, melyet a hagyományos roma dallamok ihlettek, erőteljes véleménynyilvánítás az emberi szenvedés ellen. Kamarazenekari kísérettel maga a komponista mutatta be Magyarországon, Olaszországban és Németországban, valamint – 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából – az Egyesült Nemzetek New York-i székházában és 2013-ban a berlini roma holokauszt emlékmű avatóján.
Szólistaként előadta Luciano Berio Sequenza XI (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta. Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz. Számos világhírű művésszel adott közös koncertet Magyarországon és Európa más országaiban.
Snétberger Ferencet 2002-ben szülővárosa, majd 2010-ben Budapest díszpolgárává avatták. A Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjének és a Magyar Érdemrend középkeresztjének birtokosa.
2005-ben Liszt Ferenc-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott. Prima díjas (2013), majd 2014-ben a MOB Fair Play díjazottja művészeti kategóriában.
A 2011-ben a Balaton közelében, Felsőörsön létrejött Snétberger Zenei Tehetség Központ alapító-névadója, művészeti igazgatója. E tevékenységéért is számos rangos elismerésben részesült, így a Tehetség Nagykövete kitüntető címben, 2015-ben pedig Hazám-díjjal ismerték el Snétberger Ferenc életművét.
1960-ban született Budapesten, zenészcsaládban. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1975 és 1984 között, diplomáját 1984-ben szerezte ütőhangszer szakon. Az Amadinda ütőegyüttes alapító tagja. Zeneszerzést soha nem tanult.
Az 1990-es évek elején Holló Auréllal elhatározzák, hogy ütőhangszeres darabokból sorozatot hoznak létre, amelynek célja a tradicionális ütőhangszeres magaskultúrák és a legkiemelkedőbb 20. századi irányzatok összekapcsolása, bizonyos elért eredmények felismerése, megtartása, asszimilálása, esetleges továbbgondolása. A sorozat – mely a beFORe JOHN címet viseli – 9 különböző darabot tartalmaz majd, közülük 8 készült el eddig. A beFORe JOHN a körülöttünk levő világ megannyi – eltérő minőségű – gazdagságát az ütőhangszerek nyelvén próbálja kifejezni, az ütőhangszeres univerzumból (anyaghalmaz, eszközök sokasága) rendezett ütőhangszeres kozmoszt igyekszik létrehozni.
Kompozíciók:
The Primitive (1993)
RECONSTRUCTION / beFORe JOHN6 (1997)
Hagyományok I–II. / beFORe JOHN7 (Holló Auréllal közösen – 1998)
FEJ, vagy ÍRÁS? / beFORe JOHN4 (Holló Auréllal közösen – 2000)
Az üveghegyen is túl… / beFORe JOHN9 (2012)
Asztali zene / beFORe JOHN8 (2003)
Az Amadinda tagjaként az alábbi elismerésekben részesült:
Liszt Ferenc-díj (1988)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1997)
Kossuth-díj (2004)
Pro Urbe Budapest (2006)
Bartók Béla – Pásztory Ditta-díj (2008)
Vidovszky László (1944) az Új Zenei Stúdióban feltűnő, nagy kedvvel és rendkívül merészen kísérletező zeneszerző, akinek néhány kompozíciója az utóbbi évtizedek ikonikus művévé vált. Zenei stílusát sajátos hangvétel jellemzi, amely a legkülönbözőbb apparátusokra, illetve műfajokban komponált darabjaiban is jól felismerhető. Vidovszky a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa. Erkel-, Bartók–Pásztory-díjjal és Érdemes művész címekkel kitüntetett zeneszerző, akit 2010-ben Kossuth-díjjal ismertek el.